Spot, az elveszett kutya
Egyszer élt egy lány, Mary. Egy emeletes ház kis lakásában élt a kiskutyájával, Spot-tal. A szomszédban egy jóképű fiú lakott, Tom. Jól kijöttek egymással.
Egy nap Mary zaklatott volt, ugyanis Spot eltűnt. Amikor Tom belépett a házba, Mary keservesen sírt.
- Mi baj? – kérdezte Tom.
- Elmentem vásárolni. Mire hazaértem, Spot nem volt itt.
- Nem tudod, hova mehetett?
- Nem tudom. Megkérdeztem a szomszédokat, de nem látták.
- Megkeresem! – ajánlkozott a fiú.
- Tényleg? Megtennéd?
- Igen! Indulok is.
Először Tom a parkba ment. Amikor megérkezett, emberek sétáltak, gyerekek játszottak. Néhányan elvitték a kutyájukat sétálni.
- Spot! Spot! – Tom a kutya nevét ordította. Egy kutya oda is ment hozzá. Boldog volt, de utána látta: ez nem Spot.
- Spot, gyere ide! – egy nő hívta a kutyát.
- Bocsánat, azt hittem, az én kutyám. – védekezett a fiú.
- Semmi gond. Ő is Spot. – mondta a nő és elment.
Ezután Tom a buszállomásra ment. Amikor megérkezett, sokan buszra vártak.
- Elnézést! Nem látott egy kiskutyát? – Tom mindenkit megkérdezett.
- Sajnálom, de nem. – felelték.
Amikor indulni akart, egy busz érkezett.
- Bocsánat, a kutyám eltűnt. Nem utazott véletlen a buszon?
- Nem tudom, csak most kezdtem dolgozni. De kérdezze meg a kollégám, ott van!
- Köszönöm! – Tom odament ahhoz az emberhez. – Nem látott egy kutyát?
- Hm... Nem.
Tom szomorú volt, de nem adta fel.
Elment a piacra. Amikor odaért, sok ember volt ott. Húst, gyümölcsöt és zöldséget vásároltak.
„Soha nem találom meg itt! – gondolta, és elkezdett kérdezősködni a kutyáról.
- Egy kicsi és világosbarna kutya? – kérdezte az egyik eladó.
- Igen! Látta őt?
- Igen, nagyon aranyos. Megetettem, mert szegény éhes volt.
- Hol van most?
- Nem tudom. A játszótér felé ment.
- Biztos benne?
- Igen, tisztán emlékszem.
- Köszönöm, viszlát!
Tom a játszótérre szaladt. Amikor megérkezett, néhány gyerek körülállt valamit. Tom odament. Amikor odaért, egy kutya volt a kör közepén. Egy kicsi, barna kutya. Spot volt az.
- Spot! – ordította a fiú boldogan –Te vagy az?
Spot boldogan vakkantott.
- Te kutyád? – kérdezték a gyerekek.
- Nem, Mary-é, a barátnőmé.
- Akkor ez a tied is!
- Igen… valóban… - mondta Tom és elindult haza. Azon gondolkodott, miért mondta azt, hogy Mary a barátnője?
Amikor megérkezett, Mary ült a fotelben, sírt és nézett ki az ablakon.
- Mary – szólt a fiú – Spot…
- Mi történt vele? – Mary megijedt.
- Ne aggódj! Spot itt van!
Mary sírt, de most a boldogságtól.
- Hogy találtad meg? Hol volt?
- Először a parkba kerestem. Sok kutya volt ott, de Spot nem. Utána elmentem az állomásra. Spot ott sem volt. A piacon egy ember látta őt és meg is etette. Azt mondta, Spot a játszótérre ment. Odarohantam. Néhány gyerek játszott vele. – Tom mindent elmesélt.
2 hónappal később összeházasodtak.
- Amikor megtaláltam Spot-ot, azt mondtam a gyerekeknek, hogy a barátnőm vagy. Most már büszkén mondhatom: te vagy a legjobb feleség!
|