Eredeti történet: Bálint Ágnes - Az elvarázsolt egérkisasszony
Az egér naplója
Egyszer élt egy egér, aki boszorkánnyá változott. Az egérke írt egy naplót, így megtudhatjuk, mi is történt vele…
Január 1.
Eldöntöttem, hogy naplót fogok írni. Nem tudom, miért, hiszen az életem borzalmas. Nincs házam, szegény vagyok, sosincs elég ennivalóm. Nincs férjem, se barátom, tehát nem tudom, hogy lesz nekem majd egyszer gyermekem. Ha lesz, nem biztos, hogy életben is maradhat így. Az emberek és a macskák meg akarnak ölni, mert én egy kicsi, szürke egér vagyok.
Most pedig itt ülök az utcán, és fázom. A szél fúj, az idő sötét és havazik. Van itt egy kis édességbolt, Cukoranyóé. Be szeretnék menni…
Január 2.
Tegnap éjszaka kopogtam az édességbolt ajtaján. Cukoranyó ki is nyitotta.
- Ó, szegénykém! Gyere be! Ülj ide a kandallóhoz. Éhes vasgy? Adok neked enni. – nagyon kedves volt velem. Éjszakára itt maradtam. Az ágyam egy kis varródobozka volt. Régen mindig rongyokból készítettem. Jól érzem itt magam.
Január 9.
Már egy hete Cukoranyónál vagyok. Nagyon jó itt. Reggelente ülök a kandallónál, amikor készíti a finom mézes kalácsokat. Imádom őket, főleg aminek tükör van a közepén.
Miért is maradhattam itt? Cukoranyó egyedül volt és szeretett volna egy kis barátot. Mi pedig jól kijövünk egymással.
Minden reggel a szomszéd hoz egy üveg tejet. Van egy tehene, akit Fáninak hívnak. Szerintem ez egy gyönyörű név!
- Ha szeretnéd, Fáninak hívlak! – ajánlotta Cukoranyó.
- Valóban? Ez nagyszerű! – nagyon örültem. Eddig nevem sem volt, de most már Fáni vagyok!
Január 15.
Jaj ne! Van egy hatalmas problémám! Boszorkány vagyok! Igen, boszorkány. Nem hiszem el! Hogyan történt mindez?
Reggel Cukoranyó egy házikót és egy boszorkányt csinált mézeskalácsból. Színes és gyönyörű volt. A legjobban a boszorkány tetszett. Zöld szoknyát, piros, csúcsos sapkát és fehér-piros csíkos zoknit viselt. De nem volt hozzá megfelelő arc.
- Fáni, mit gondolsz, melyik arcot használjam? A baba vagy a huszár arcot?
- Szerintem a huszárt. Az félelmetesebb.
- Hm… láttál már valaha boszorkányt bajusszal? A babaarc jó lesz.
Amikor minden elkészült, feltette a polcra a kirakatba.
- Csináljunk bele bútorokat és akár lakhatnék ott is!
- Maradj csak a varródobozba! Nem csinálok, azért, hogy megedd! De most el kell mennem rendelni néhány verses cédulát. Ne kóstolj bele a mézeskalács-művembe, kérlek! – mondta és elment.
Felmásztam a polcra, meg akartam nézni, hogyan fest kívülről. Nagyon finom illata volt. Hirtelen azt éreztem, Cukoranyó nem szeret engem. Ha szeretne, ezt csakis nekem csinálta volna. Sírni kezdtem. Ekkor az jutott eszembe, ha látna sírni, ezt mondaná:
- Ne sírj, csak vicceltem! Ez a tiéd, csak neked csináltam.
De én nem enném meg. Cukoranyó sírna, hogy legalább kóstoljam meg.
Pár percig még ezen gondolkoztam, és nagyon valóságosnak tűnt ez az egész, tehát egy picit haraptam a boszorkány lábából. Hirtelen különösen éreztem magam. Nem tudtam csendesen menni a tükörhöz, susogás kísérte lépteim. Nem hittem el, amit ott láttam. Boszorkány lettem! Szerencse, hogy mégis a babaarc mellett döntöttünk. Hogy néznék ki huszár arccal?
De mit csináljak most?
Január 15, néhány perccel később
Muszáj elmennem innen. Ki akartam menni, de az ajtó zárva volt. Mérges voltam és dobbantottam a lábammal, amikor hirtelen kicsi lettem. Nem tudtam hol kimenni, mert nem volt egy rés sem ajtón, Cukoranyó nem szerette, ha hideg jött be. A mesékben a boszorkányok tudnak repülni seprűn, tehát kerestem egyet. Ki is tudtam jönni a kulcslyukon keresztül.
Most a ház tetején vagyok.
Előbb egy veréb volt itt. Beszélgettünk, és elmeséltem, mi történt.
- Miért nem maradtál ott?
- Nem lett volna szabad beleennem. Nem tudod, hova mehetnék?
- Furfangos-szigetre.
- Viselnek ott az emberek fehér-piros csíkos harisnyát? Ha ezt leveszem, elvesztem a varázserőm.
- Viselnek, persze!
Köszönetet mondtam, és elindultam…
Január 16.
Tegnap ilyenkor indultam el Furfangos-szigetre. Sokat repültem a seprűn. Egyszer csak a lábam kezdett fázni, majd az egész testem. Néhány perccel később egy jégszoborrá váltam és leestem a földre. Hallottam néhány hangot, majd éreztem, hogy elvisznek valahova.
Másnap reggel megint hallottam a hangokat.
- Mindenki itt van? Kezdhetjük a leleplezést?
Közben észrevettem, hogy a jég olvad rólam. Amikor levették a takarót, már nem volt rajtam jég. Mindenki meg volt lepve.
- Ó, szegény! Csupa víz vagy! Takarjuk be gyorsan! – mondta Nyúl úr. – Ismersz valakit itt a szigeten?
- Nem. – mondtam. – Senkit nem ismerek. Nincs hely, ahol aludhatok.
- Ki tudná őt befogni? Senki? Kérem! Nem hagyhatjuk itt őt!
Ekkor egy hang azt mondta, ő be tud. Nem láttam ki az, mert a takaró még rajtam volt. Amikor megérkeztünk, megláttam és nagyon meglepődtem: Hercsula macska volt az! De rádöbbentem, hogy úgysem ehet meg, ugyanis boszorkány vagyok!
- Tehát, itt maradhatsz, ha segítesz nekem. Kitakarítod a házam, rendbe rakod a szobát, stb. Tudod, a macskák lusták!
- Rendben. Köszönöm, hogy befogadtál.
- Elmegyek Vadmacskáékhoz és 3 napig ott maradok. Addig takaríts ki.
Január 17.
Hercsula elindult Vadmacskáékhoz. Lusta voltam, és semmi kedvem nem volt takarítani. Eszembe jutott az álmom, amikor is a seprűm mindent elvégzett helyettem. Kipróbáltam.
- Ó, drága seprű, kérlek, takaríts ki, mosogass el, rakj rendet! – és mi történt?
- Minden elvégzek, gazdám, ha alhatok az ágyadban! – válaszolt a seprű. Igent mondtam és az rögtön neki is látott a házimunkáknak.
Elmentem kicsit szétnézni. Egyszer csak egy házhoz értem. Ekkor 9 kicsi nyuszi jelent meg, és mentek befelé. Mindegyiknél volt néhány tojás. Boldogok voltak, kivéve egyet.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Tojást kell festenünk, de én nagyon lassú vagyok. A citerámon akarok játszani, nem festeni!
- Ne aggódj, segítek neked! Majd én megfestem őket.
A nyuszi nagyon boldog volt.
Most festjük a tojásokat és Nagyfülű citerázik.
Január 17, később
Katasztrófa! Nem hiszem el! Miért mindig velem történik mindez újra meg újra?
Amikor elindultam haza, a nyuszik elkísértek. Boldog lettem, amikor megláttam Hercsula házát, ugyanis az ragyogott! A nyuszik bementek és pedig szétnéztem és csodáltam, milyen tiszta lett minden. Amíg ezzel foglalatoskodtam, a nyuszik ismét rendetlenséget, mocskot csináltak. Amikor megláttam Hercsulát, odaszaladtam hozzá és akkor felfedeztem mindezt. A nyuszik hazamentek, és bementem a szobámba és sírtam.
Január 19.
Tegnap nem tudtam már írni, mert nagyon el voltam fáradva. Hercsula fogadott néhány vendéget. Természetesen, ez is katasztrófa volt… Tervszerint Sünige és Vadmacskáék jöttek volna, de egy mókus is jött velük. Neki nem tetszett egyik étel sem, így kiment a konyhába, ahol megtalálta a mogyorós tortát és megette mind! Ezt én nem tudtam, és amikor bejelentettem, hogy hozom, mindenki örült. Sajnos az öröm gyorsan elveszett a rossz hír hallatán, és mindenki dühösen ment haza. A mókus vigasztalásul egy kicsi tükröt adott nekem.
Ma reggel egy kis faház volt az ablak előtt. Vándor Egér volt az. Hercsula nagyon dühös volt.
- Miért nem tud máshová menni? Azt hiszi, a macskák nem eszik meg őt, mert mérgezett.
- Mérgezett?
- Igen. Evett egy kis mérget, tehát aki beleharap, mérgezett lesz. Na de most megyek lefeküdni, nagyon álmos vagyok.
Vándor Egér kijött és elkezdte kalapáccsal verni a kereket. Hercsula nem tudott aludni, kiment és leharapta Vándor Egér egyik fülét. Az gyorsan el is tűnt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
