| Egy víziló kalandjai
Lollynak hívnak engem, a vízilovat. A kíváncsiságom miatt különböző kalandokba keveredek. Ezek közül néhányat elmesélek.
Nem sokkal születésem után testvéreimmel felfedezőútra indultunk. A nővéreim, Ditka és Indus tapasztaltabbak, így én csak őket követtem. Sok állatot láttunk. Én megéheztek és már el is fáradtam. De a nővéreim csak mentek, mentek. Nem bírtam tovább, megálltam, és lefeküdtem pihenni. Valamikor délután felébredtem, és rettenetesen éhes lettem. Szeretem a faleveleket és megláttam egy nagy fát, hatalmas, kövér lombozattal. Annyira csábító volt, hogy elindultam e gyönyörű növény felé. A gond csak az volt, hogy a fa magas én meg kicsi. Gondoltam, felmászok rá. Próbálgattam, de nem ment. Hiába szorítottam az ágat, nem tudtam felhúzni magam. A lábam pedig lecsúszott a fa törzséről. Nekifutásból ugrottam, de mindig a fa mellé érkeztem. Kezdett szürkülni, amikor egy kedves víziló úrfi segített. Ő magasabb volt, így szedett le nekem néhány levelet. Jóllaktam, majd hazakísért a családomhoz, akik már nagyon aggódtak értem.
A másik élményen ehhez a vízilóhoz kapcsolódik és a nővéremhez. Az imént említett vízilovat Thomas-nak hívták. 5 éves koromban már hatalmas nagy felfedezőszellem volt bennem. Többször jártam a szavannán mindenfelé. Egy nap, szintén nővéreimmel, elindultunk a tóhoz megmártózni egy kicsit. Jókat fürödtünk, nevettünk. Indus elindult élelemért. De mivel nem figyelt, nekiszaladt Thomas-nak. Percekig némán nézték egymást, Ditkával furcsa érzésünk támadt: Indus szerelmes lett. Néhány hónap múlva gyerekük is született, az én imádott unokatestvérem, Dilajla. Indust sosem látta senki ilyen boldognak eddig. Számomra élmény, hogy a testvéremre rátalált a szerelem, és lett egy unokatestvérem, akit húgomként szeretek.
Azóta sok idő eltelt, már nekem is vannak gyermekeim. Olyan kíváncsiak, mint én voltam. A családdal sokat kirándulunk, és rettenetesen boldogok vagyunk.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
