Volt egy álmunk…
Az éjszaka sötét volt, a telihold fényét eltakarták a vastag szürke felhők, melyből néhány perce még sűrűn zuhogott ez eső. De már elállt, csupán az ereszről csöpögött néhol le.
Amelie behúzta a függönyöket, miközben Richie a borospohárral a kezében cinkosan mosolygott rá. Romantikus, gyertyafényes vacsora egy londoni lakás harmadik emeletén. Amelie azonban nem volt boldog. Richie csak egy jó barát volt számára. A nagy szerelmet Lionel jelentette. Richie, mintha megérezte volna a lány gondolatait.
- Visszamennél az Államokban Lio-hoz, igaz?
Amelie döbbenten fordult meg.
- Ezt hogy érted?
- Mindenki tudja, hogy te azt a bűnözőt szereted.
A lány dühösen elkezdte leszedni az asztalt, és szó nélkül Richie tudtára adta, hogy takarodjon onnan. Richie zsebre tett kézzel indult el lazán, de az ajtóból mg ravaszul visszamosolygott. A tekintete egy üzenet volt, de inkább egy fenyegetés Amelie számára. A lány, mintha értette volna, ijedté vált. Miután Richie elhagyta a házat, a lány felvette a telefont, és hívni akarta Lionel-t, de nem vette fel. Hagyott neki egy üzenetet, és indult is vissza Amerikába.
Lionel, miután megkapta az üzenetet, szinte mérgezett egér módjára viselkedett. El kell tüntetni a lakásában levő lányt, és mindent, hogy Amelie ne vegyen észre belőle semmit. Nyugodt volt, hogy sikerült.
Amelie és Lionel néhány hónapig boldogan is éltek, de egyik nap történt valami. A fiú ne volt otthon, de a telefonja a lakásban volt. Amikor megcsörrent, a hívó fél viszont egy bizonyos „Cicám” volt. Amelie sejtése valósággá vált. A fiókból elővett néhány dolgot, aztán elindult Lionel után. Hamar rátalált. A fiú a Plázából lépett ki éppen.
- Ó, helló, Drágám! – mondta meglepve. – Te mit csinálsz itt?
- Gondoltam, veszek neked valami meglepit, de ha már itt vagy, mi lenne, ha sétálnánk?
- Hm, ez jó ötlet.
Elindult és Amelie egy sikátor felé vezette szerelmét. Itt azonban megálltak.
- És most? – kérdezte a fiú, miközben körülnézett.
Ekkor Amelie a hátának szegezte a pisztolyt, és meghúzta a ravaszt. A nagy durranás után néma csend támadt. Lionel holtan esett a földre. Amelie néhány percig még ijedt volt. Csak ijesztgetni akarta a pisztollyal, nem gondolta, hogy meg is van töltve. Azonnal megbizonyosodott róla, hogy senki sem látta őt, őrült rohanásba kezdett. Otthon jól bezárkózott, és felhívta Richie-t. Nem mondta el, mi történt, de kérte, hadd mehessen vissza hozzá.
Másnap Richie döbbenten fogadta a lányt a reptéren. Amikor felértek a lakásba, Amelie elsírta magát, Richie pedig próbálta vigasztalni, hozott neki egy jó meleg teát.
- El kell tűnnünk innen, de jó messzire – kezdte Amelie. – Véletlenül öltem meg, de itt rám találhatnak. Segítesz, ugye? Segíts!
- Azok után, ahogy lepattintottál a múltkor?
- Nagyon sajnálom, nem volt szép tőlem. De úgy tudom, hogy te engem szeretsz, és az álmaidat is velem álmodod.
- Csakhogy a te álmaidban Lionel volt, és nem én. – Richie az ablaknál állt, és kifelé nézett.
Amelie odalépett hozzá, és megcsókolta.
- Ő volt. De most már álmodjunk együtt mi, csak te meg én.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
