1. rész - Az érettségi
- Nem akarok felkelni! – ordította Rachel, amikor reggel megszólalt az ébresztőóra. A takarót a nyakára húzta és nézte, hogy a redőnyön át beszökik a napsugár. Semmi kedve nem volt felkelni. Úgy gondolta, 5 percet még pihenhet, de akkor Lizzy rontott be ugatva és felugrott Rachel ágyára. Elkezdte nyalogatni a lány arcát, majd ismét vakkantott egyet. Rachel könyökre támaszkodott és hirtelen elvakította a napfény.
- Szép idő van, mi? – kérdezte, miközben Lizzy-t simogatta. A kutya köszönetképpen a farkát csóválta.
Hirtelen megszólalt a csengő. Tom volt az, a szomszéd srác. Minden reggel együtt jártak iskolába. Jóban voltak és több volt köztük, mint barátság. Valójában óvodás koruk óra ismerték egymást. Tom szerencsés volt, hiszen szülei más városban éltek. Rachel és ő szerettek volna összeköltözni, de Rachel szülei nem engedték. Illetve csak édesanyja, apja ugyanis Bristol-ban élt. A szülők ugyan jóban voltak, Mr. Johnson-t odakötötte a munkája. Rachel édesanyja kórházban dolgozott, így ő is keveset volt itthon.
A csengő ismét megszólalt, és már türelmetlen motoszkálást lehetett hallani.
- Rachel, nem tennéd meg, hogy sietsz? – Tom egyre jobban mérgelődött. Rachel kipattant az ágyból, gyorsan lemosdott, felkapta az elsőre kézbe akadó ruhát (nem volt egy divatmániás), összeszedte könyveit és az ajtó elé állva még egy kicsit húzta Tom-ot.
- Rachel, most borotválkoztam, de mire ideérsz, már fonni lehet a frissen nőtt szakállamat. – szemtelenkedett a fiú.
Rachel egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót és átölelte.
- Tehetek a végére szalagot is? – vágott vissza Rachel.
- Nem bánom, csak ne rózsaszínt. – Tom mélyen Rachel szemébe nézett és megcsókolta. – Miért kell ezt az időhúzást nap, mint nap eljátszanod?
- Hogy megtudjam, meddig vagy képes várni rám. – Rachel kihívóan mosolygott. Elengedte a fiút és lassan elindultak lefelé a lépcsőn. Tom azonban még mindig fogta a lány derekát.
- Örökké. – válaszolta romantikusan. – Egyébként, amíg várok rád, jól elbeszélgetek a pókkal, aki közben hálót sző rám… - mondta Tom és mindketten nevettek.
Beültek Tom sportkocsijába és elindultak az iskolába. Rachel nagyon izgatott volt és boldog is egyben, mert ma volt az utolsó szóbeli érettségije. Ha mindegyik sikerül, jövőre mehet a pénzügyi egyetemre. Tom egy évvel idősebb volt nála. Ő a főiskola mellett dolgozott is. Iskolaidőszakban hétvégenként autókat mosott az ügyfeleinél. Nyáron többször előfordult, hogy szerelte is őket. Imádta a kocsikat és értett is hozzá. Az ügyfelek a munkával meg voltak elégedve, de az idővel nem. Rengeteg kérést kapott Tom és nem mindig tudta időben teljesíteni azt.
Megálltak az iskola előtt, és mielőtt Rachel kiszállhatott volna, Tom elkapta és megcsókolta.
- Este átmegyek hozzád. Ha végeztél, mindenféleképp hívj fel, és mesélj, hogy sikerült. Drukkolok neked! – Tom kacsintott egyet és mosolygott. Rachel visszamosolygott, majd kiszállt.
Tiny és Kimberley a kapu előtt várták. Minden reggel így találkoztak és csodálták a „szerelmes párt”. Persze nem csak ők, hanem az iskola majdnem minden tanulója. Tom volt az álma minden lánynak. Magasságához jól illett karcsússága és izmos válla. Rövid, sötétbarna haja lágyan hullott a zöld szemébe. A fogai különlegesen fehérek, vakítóak voltak. És persze a kocsija sem volt utolsó. A McWood Gimnázium ugyanis nem arról volt híres, hogy tanulóit méregdrága sportkocsikon furikázza a pasija. Emiatt eleinte nem is igazán barátkoztak Rachel-lel, de szerencsére Tiny és Kim hamar a szárnyuk alá vették.
Bár Rachel 2-3 éve így járt, egyesek még ma is találtak valami megbámulni, irigyelni valót. Persze ez egyáltalán nem izgatta, főleg azért, mert baj esetére ott baj a két barátnője.
- Kimmy, te mit keresel itt? – kérdezte meglepve Rachel. – Te tegnap már túlestél rajta, nem?
- A pasija biztosan lekoptatta! – csipkelődött Tiny. Mindhárman nevettek.
- Pontosan! – helyeselt Kim mókásan. – Nem, tulajdonképpen Jim… - kezdte volna magyarázni, de Rachel félbeszakította.
- Nem kell magyarázkodni! – Rachel nevetve nézett össze Tiny-vel. Kim csípőre tette a kezét és fenyegetően hadonászott az ujjaival.
- Nem szégyelled magad, Rachel Johnson? Idejövök, hogy veled együtt izguljak, és erre te, illetve ti még szemtelenkedtek?
- Ó, elnézést kérünk, Kimberley Matthews! – Tiny alázkodva kért elnézést, majd ismét mindnyájan nevettek. Megszólalt a csengő. Rachel sóhajtott. Ő volt rögtön az első. Ideges volt, boldog is, félt is Nem tudta pontosan, mit érez.
Bement és Kim és Tiny a folyosón várták őt közben pasikról beszélgettek. Tiny szingli volt még. Volt egy srác, aki tetszett neki. David azonban minden lányra hajtott.
- Akkor tulajdonképpen mért is tetszik neked? – kérdezte Kimmy értetlenül.
- Hááát…- Tiny nem tudta pontosan. – Jóképű! – vágta rá hirtelen.
Kim tágra nyílt szemekkel nézte.
- Jóképű? Csak ennyi?
- Inkább hagyjuk a témát. – terelte el a szót Tiny. Szomorú volt, ha a pasikról volt szó.
- Ne aggódj, úgyis megérzed, ha jön az igazi! – Rachel gyakran vigasztalta ezzel. Tiny ettől mindig meg tudott nyugodni. Most is azt kívánta, bárcsak Rachel félbeszakítaná ezt a párbeszédet.
Ekkor kinyílt a teremajtó. Rachel izzadtan, de boldogan ugrott ki.
- Sikerült gyerekek, túléltem! – visította és gyorsan lehuppant Tiny és Kimberley közé. Kissé lihegett. Előkapta a telefonját és pötyögtetni kezdte s közben két barátnője két oldalról rángatta és faggatták, milyen volt, hogy sikerült.
Hirtelen egy árny vetődött rájuk. Rachel felnézett. Adrienne állt előtte Stacey-vel. Rachel ellenségei voltak évek óta. Eléggé el voltak maguktól szállva, azt gondolták ők mindenkinél jobbak, mindenkit lenéztek.
- Ó, csak nem anyucit hívja a kicsi babuci! Közölni kell vele minden lépésedet, nehogy kikapj, ugye? – szemtelenkedett Adrienne.
Rachel azon nyomban felugrott, az ölében levő táska a földre hullott.
- Értem legalább valaki aggódik. Bezzeg ilyen kis libákkal a kutya sem foglalkozik. Megesz benneteket az irigység.
A lány ezen szavaira Adrienne ütésre emelte a kezét, de mielőtt előrelendítette volna, valaki megragadta azt.
- Adrienne King! – szólt rá Frau Kunz, a némettanárnő.
Adrienne letette a kezét, és gyilkos pillantásokat vetve elment Stacey-vel. Rachel lehajolt, hogy összeszedje a könyveit és tollait. Kim és Tiny is segítettek. Amikor felálltak, Kunz még mindig ott volt.
- Köszönöm Tanárnő! – hálálkodott Rachel.
- Nincs mit! Rach, ha van egy kis időd, kérlek, gyere a tanárihoz, szeretnék veled beszélni.
Rachel kérdőn nézett hátra a barátnőire, akik értetlenül vonták meg a vállukat.
- Délután megfelel? – kérdezte, miután úrrá lett a csodálkozásán.
Frau Kunz kedvesen mosolygott.
- Meg. Várlak! – ezután elment.
Rachel gondterhelten rogyott le a székre.
- Valami rosszat csináltam, vagy mit akar? – kérdezte aggodalmasan. – Ráadásul azt hiszem, elfelejtettem valamit…
- Felhívni Tom-ot? – kérdezte Tiny, miután a kezébe nyomta a telefont.
Rachel elmesélte Tom-nak, mi történt az imént a folyosón. Tom nevetett. Beszélgettek egy kicsit. Miután letette, Tiny következett. Sok szerencsét kívántak neki. Tiny úgyszintén izgult, akárcsak Rachel.
Hirtelen egy srác jelent meg, aki egyenes Kim felé tartott. Jim volt az. Kim elnézést kért, és elindultak. Rachel még megvárta Tiny-t. Nézte, hogyan tűnik el Kimmy a barátjával a sötét folyosón.
- Jim! Jim! Várj már, haver! – egy srác rohant utánuk: David.
Kimék megvárták, és mint régi ismerősök üdvözölték egymást, mentek tovább. Rachel összeráncolt homlokkal nézte őket. Épphogy eltűntek, Tiny lépett ki a teremből nagy sóhajtások közepette. Rachel azonnal megragadta, és ellentétes irányban kezdte vonszolni, mint amerre előbb a két srác és Kim ment. Tiny nem értette, mi ütött Rachel-be. Hirtelen beültek a kocsiba.
- Na, miért nem indulsz? – kérdezte idegeseb Rachel.
Tiny csodálkozva nézett rá.
- Rach, mi ütött beléd? Egyébként pedig nem Frau Kunz-cal kell találkozdnod?
Rachel idegesen csapott a homlokához a kezével. Teljesen elfelejtette.
- Megvársz? – kérdezte.
Tiny bólogatott. Mihelyt Rachel kiszállt, elővett egy könyvet és olvasni kezdte.
Rachel remegve kopogott be a tanári szobába. Egyre az járt a fejében, vajon mit akarhat Frau Kunz. Ajtót nyitott, és behívta. Amint belépett, felfedezte édesanyját. Tudta, hogy ők ketten jó barátnők, Frau Kunz többször is volt már náluk. Most azonban végképp nem értetette, mi történt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
